Miért fontos, hogy a szülő foglalkozzon önmagával?

A szülőség nem csak a gyerekről szól. A szülők elsősorban párok. A párok pedig egyének. A szülő valódi, mély és támogató jelenléte ott kezdődik, hogy a Ő maga önmagával is jó kapcsolatban van. Hogy megérti, honnan jönnek a saját érzései, reakciói, szorongásai. Mert amit magunkban nem rendeztünk, azt – akaratlanul is – továbbadjuk.

Gyakran visszük tovább a transzgenerációs mintákat: a kimondatlan elvárásokat, a belső kritikát, a túlzott alkalmazkodást, a ki nem mondott haragot. Ha ezek a minták nincsenek feldolgozva, a gyerekek érzik meg elsőként a feszültséget – és sokszor ők hordozzák tovább testi, érzelmi vagy viselkedéses tünetek formájában.

A gyermek nehezen tud szabad lenni egy olyan családi rendszerben, ahol a szülő lelki terhei nincsenek oldva. Nem azért, mert a szülő nem jó – hanem mert ő maga is túlterhelt, fáradt, tele van kimondatlan fájdalmakkal, elvárásokkal, meg nem értettséggel. Ilyenkor a gyerek túlérzékennyé válhat, szoronghat, tanulási nehézségei alakulhatnak ki, nehezebben kapcsolódik másokhoz – mindezt nem szándékos nevelési hibák, hanem rendezetlen belső minták okozzák.

Ezért fontos, hogy a szülő foglalkozzon saját magával. Hogy békét találjon a saját szüleivel való kapcsolatban – ha másképp nem, hát a lelkében. Hogy megtanulja szabaddá tenni önmagát a múlt elvárásaitól. Mert csak az a szülő tud valódi szabadságot adni a gyermekének, aki maga is szabad.

A kineziológia hatékony eszközt ad ehhez. Oldja a mélyen tárolt stresszeket, traumákat, félelmeket, amelyek a szülő reakciói mögött húzódnak. Segít felismerni a visszatérő mintákat, és újraírni azokat. Támogat abban, hogy a szülő ne automatikusan reagáljon, hanem tudatosan válaszoljon.

A Touch for Health, a Stress Release és a neuroenergetikai kineziológia technikái abban is segítenek, hogy a szülő testileg is jobban bírja a hétköznapok kihívásait – ne csak túléljen, hanem jelen legyen. A pedagógiai kineziológia pedig megtanítja, hogyan lehet szeretetteljesen, de határozottan reagálni a gyermek fejlődési kihívásaira – nem elvárásokkal, hanem valódi kapcsolódással.

A változás a szülőnél kezdődik – de a gyermeknél mutatkozik meg:

• Könnyebben tanul, mert nem terheli felesleges érzelmi stressz.
• Nyitottabb a kapcsolódásra, mert nem a feszültség légkörében él.
• Önbizalma fejlődik, mert érzi, hogy elfogadják.
• Szabadabban bontakozhat ki, mert nem kell „megfelelnie” a rejtett családi mintáknak.