„Nem a múltad tart vissza… te tartod magad a múltadban.”

A múlt, a jelen és a jövő mind a MOST-ban létezik.

Biztosan hallottad már ezt a megfogalmazást. Lehet, hogy ezzel teljesen egyetértesz, de az is lehet, hogy nem tudsz mit kezdeni ezzel a gondolattal.

Ha eszedbe jut valami a múltból, ami még mindig élénken él benned, akkor gondolkozz tovább: A régi sérelmek csak addig hatnak rád, amíg ragaszkodsz hozzájuk. Engedd el, amit már nem tudsz megváltoztatni. Persze mindezt könnyű mondani, az elengedés, a megbékélés nem mindig egyszerű. Szerencsére remek módszerek állnak rendelkezésünkre a folyamatot segítendő.

A megbocsátás nem a másiknak szól, hanem csakis Neked – hogy felszabadulj.

Az idő tehát valójában nem úgy létezik, ahogy gondoljuk. A múlt, a jelen és a jövő mind a „most”-ban van. Minden, ami történik, itt és most zajlik. Az elménk az, ami elhiteti velünk, hogy a múltban sérüléseket szenvedtünk, és újra meg újra felidézi, ki mit mondott vagy tett velünk.

Az igazság az, hogy minden bántás csak akkor hat ránk, ha elhisszük a másik véleményét, ítéletét, pedig az sokkal inkább arról szól, aki megfogalmazza, semmint arról az emberről, akire mindez irányul. Az ítéletek gyakran félinformációkból, téves értelmezésekből, saját tapasztalatokból, projekciókból születnek.

Ha valakire megharagszol vagy megsértődsz, az valójában a Te dolgod, a Te érzésed, amit neked kell magadban feloldanod. Illetve, ha úgy döntesz, hogy nem akarsz megbékélni, akkor az is a Te dolgod, hogy vállalod ennek a testi, lelki, mentális következményeit. Ilyenkor ugyanis folyamatosan konfliktusban tartod magad és erre folyamatosan reagálni fogsz. (Pl.: lehangoltság, fáradtság, figyelemzavar, türelmetlenség, koncentrációs nehézségek, érzelmi kilengések, kapcsolati nehézségek, különféle testi tünetek) Ha jobban belegondolsz, rájössz, hogy nem éri meg. Sokkal jobb békében lenni.

A megbocsátás / megbékélés kulcsfontosságú – nem azért, mert amit veled tettek, helyes volt, egyáltalán nem. Nem azt jelenti, hogy felmentesz bárkit a tettei következményei alól. De Te nem tudsz igazságot szolgáltatni a múltbéli énednek azzal, ha folyamatosan haragszol. Tény, hogy vannak dolgok, amelyek megbocsáthatatlanok. Azon azonban, hogy megtörtént, már nem tudsz változtatni. Hogy hogyan állsz ahhoz a történethez és önmagadhoz, azon viszont tudsz dolgozni. Amíg ragaszkodsz a haragodhoz, az bizony kárt okoz benned. Magadnak Te vagy a legfontosabb. Te tudsz magadra vigyázni. Dolgozz magadon! Tegyél magadért!

Lehet, hogy magadnak nem tudsz megbocsátani valami miatt. Ez talán a legnehezebb. De ha már rálátsz magadra, akkor jó úton vagy. Ne félj hibát találni a saját rendszeredben, mert a hibák csak lehetőséget adnak arra, hogy fejlődj.

Lehet, hogy az elméd gyakran ismételget magadról negatív gondolatokat a fenti események következményeként, mint pl.: „nem vagyok elég jó”, „értéktelen az életem”. De ezek a mondatok nem az igazságot tükrözik, hanem csak a régi hiedelmeidet. Ezeken lehet változtatni, konkrétan el lehet engedni.

Szeresd magad a hibáiddal együtt! Senki sem tökéletes. A világ sem tökéletes. Az élet mindig változik.

Kezdd el ma, és minden nap tegyél egy apró lépést önmagad fejlesztéséért. Az idő nem létezik úgy, hogy bármit is lekéshetnél, ezért mindig a most a legjobb pillanat a változtatásra.

Tedd le a terheidet – azok a régi emlékek, sérelmek már nem a valóság részei. Csak az érzést őrizted meg, amit átéléskor éreztél, de az emlék nem pontos, és már nem fontos.

Légy tudatos! Ha megszületik benned a szándék a változásra, arra, hogy a múltat békében, semleges hozzáállással magad mögött hagyod, akkor ki tudod mondani:
„A boldogság, egészség és bőség útját járom, mert megérdemlem.”

A jövő mindig abból indul, amit ma gondolsz, érzel és teszel.

• Bízz abban, ami érkezik, és figyelj arra, amit valóban szeretnél.

• Fejezd be a panaszkodást, mert amit kimondasz, azt teremted.

• Döntsd el, hogy minden könnyen megvalósítható, és az elméd ehhez fog igazodni.

• Bízz, szeress, és teremts a MOST-ban.