Az elfogadásról és elégedettségről szóló gondolatmenet nagyon szépen összekapcsolható Edit Eva Eger tanításaival, akinek A döntés és Az ajándék című könyvei valójában az emberi szabadság legmélyebb rétegéről szólnak.

Eger – aki Auschwitz túlélőjeként a legszélsőségesebb körülmények között tapasztalta meg az életet – újra és újra hangsúlyozza: bár nem mindig tudjuk irányítani, mi történik velünk, mindig szabadon dönthetünk arról, hogyan reagálunk. Ez a gondolat szorosan kapcsolódik Viktor Frankl egzisztenciális pszichológiájához, aki szerint az ember utolsó szabadsága, hogy maga választja meg a hozzáállását minden helyzetben. Frankl „Aki tudja, miért él, szinte minden hogyan-t elvisel” gondolata az elfogadás egyik alapja: ha értelmet találunk a nehézségekben, akkor azok nem pusztán akadályok, hanem fejlődési lehetőségek lesznek.

Edit Eva Eger A döntés című könyvében világossá teszi: a legnagyobb csapda nem a külső körülményekben, hanem a belső rabságban van. A múltban való ragadás, a sérelmek dédelgetése és a harag tart fogva minket – sokszor még akkor is, ha a külső körülményeink már megváltoztak. Az ajándék című könyvében pedig 12 életleckén keresztül mutatja meg, hogyan lehet belső szabadságot találni ott is, ahol az ember úgy érzi, hogy semmi ereje nincs. Az elfogadás nála nem feladás, hanem tudatos választás: „Nem én választottam, hogy mi történt velem, de én döntöm el, hogy hogyan élek vele.”

Ez a szemlélet erősen rokon Seligman pozitív pszichológiájának fő üzenetével is: a boldogság nem a problémák hiányából, hanem az élettel való aktív, értelmet kereső kapcsolatból fakad. Seligman hangsúlyozza a hála, a remény és az optimizmus szerepét, amelyek segítenek a körülményektől függetlenül magasabb jólléti szintet elérni. Az elfogadás itt nem passzív belenyugvás, hanem a reziliencia egyik alapeleme: képes vagyok szembenézni a valósággal, miközben erőforrásokat keresek benne.

Ha ezt a három gondolkodásmódot – Frankl értelmet kereső hozzáállását, Eger szabadságfelfogását és Seligman erőforrás-orientált, reményre építő nézőpontját – összekapcsoljuk, akkor az elfogadás és elégedettség egy teljesebb jelentést kap:

• Az elfogadás itt a kiindulópont: szembenézek azzal, ami van, és nem pazarolom az energiám tagadásra.
• A döntés a következő lépés: tudatosan választom, milyen értelmezést adok a helyzetnek, és hogyan reagálok.
• Az elégedettség pedig a hosszú távú eredmény: megtanulok örömet és értelmet találni nemcsak a könnyű, hanem a nehéz pillanatokban is.

Így válik az elfogadás nemcsak lelki békét adó eszközzé, hanem a személyiségfejlődés motorjává is – ahogy Frankl, Eger és Seligman tanításai egyaránt sugallják.

Amikor valami nehézséggel találkozol, mondd ki magadban:

„Elfogadom a helyzetet úgy, ahogy most van. Megértem, hogy ez a pillanat is engem formál. Megélem, tanulok belőle, és továbbmegyek.”

És ha ezt minden nap gyakorolod – apró helyzetekben is – egy nap arra ébredsz, hogy nem a körülményeid határozzák meg, boldog vagy-e. Hanem te magad.