Az érzések és az érzelmek gyakran összemosódnak a hétköznapi beszédben, pedig a pszichológiában két külön fogalomról van szó.

Ahhoz, hogy önmagaddal tisztában legyél, jó ha tudod a különbséget. Így sokkal tudatosabban tudsz benne lenni helyzetekben, kapcsolatokban.

Az érzések a jelen pillanat közvetlen testi és lelki jelzései, amiket az érzékszerveink vagy a szívünk tapasztal meg. Ilyen például a meleg napsütés okozta jóleső bizsergés, a friss kávé illata nyújtotta elégedettség, vagy a baráti öleléséből fakadó nyugalom. Az érzések tiszták, közvetlenek, nem kapcsolódnak múltbéli történetekhez – egyszerűen most vannak.

Az érzelmek ezzel szemben már értelmezett és átszínezett élmények. Általában egy múltbeli esemény emlékéből és annak belső értékeléséből születnek. Amikor például egy barát késik, nemcsak az adott pillanatban érzett türelmetlenség jelenik meg, hanem előjöhet a régi sérelem, hogy „engem sosem vesznek komolyan” – ez az érzelem. Ilyenkor a tiszta érzésre (pl. a várakozás feszültsége) „rátapasztjuk” a régi megéléseinket és ítéleteinket, és a jelen eseményt már ezen a szűrőn keresztül látjuk.

A gond ezzel az, hogy az elme sokszor átírja a múlt történéseit, és nem is pontosan úgy emlékszünk, ahogy valóban megtörtént. Mégis ezekre az eltorzult emlékekre építjük a jelen reakcióinkat. Az érzelmek ilyenkor olyan falakat építenek bennünk, amelyek mögött elrejtjük a valódi önmagunkat, és ezeken a falakon keresztül, „görbe tükörből” nézünk másokra – nem azt látjuk, akik ők valójában, hanem azt, amit a múltbeli tapasztalataink vetítenek rájuk. Ebből viszont komoly nehézségeink adódhatnak. (munkahelyen, családban, párkapcsolatban, gyereknevelésben, stb.)

Ezért fontos az érzelmek tisztítása.

Ha ezeket a rétegeket – lassan, türelmesen – lebontod, megszűnnek a gátló erők, és a tiszta megélés visszatér az életedbe. Ehhez érdemes rendszeresen egy egyszerű technikát használni:

„A gátló érzelmeim azon részét most elengedem, amelyek hátráltatják az életem. A tiszta Fénybe bocsátom ezeket a megéléseket, és észreveszem a jeleket, amelyek segítenek engem.”

Ha ezt a mondatot napi (pl. reggelente) vagy heti rendszerességgel, illetve egy-egy erős érzelmi reakció idején kimondod, idővel érezhetően oldódni fognak a benned rekedt negatív érzelmek. A változás fokozatos lesz, ahogy tudatosan irányítod a figyelmedet – az elme nem enged el mindent azonnal, csak fokozatosan alkalmazkodik a változáshoz –, de a feszültség lazulni kezd, a helyét pedig egyre inkább nyugalom veszi át.

Amikor egy pillanatban azon kapod magad, hogy ítélkezel valami vagy valaki felett, állj meg, vegyél egy mély levegőt, és kérdezd meg magadtól: „Ezt most tényleg szükséges kimondanom?” Ha a válasz az, hogy nem, engedd el a gondolatot. Ne csak szóban, hanem belül is. Ha tudod, fordítsd át pozitívra, vagy egyszerűen maradj csendben. Így nemcsak másokat kímélsz meg, hanem saját magadat is attól, hogy újabb negatív érzelmeket halmozz fel.

Ez a tudatos, szeretetteljes önfegyelem az egyik leghatékonyabb út ahhoz, hogy rétegről rétegre lebontsd az érzelmi terheidet, és közelebb kerülj ahhoz, aki valójában vagy.